Rengeteg kis-, közepes és nagyfőnök van, de viselkedésük szerint valamennyien besorolhatók négy csoport valamelyikébe.
Passzív. Nem lesz meglepő: ő az, aki nem lép. Elkerüli a konfliktusokat, belenyugszik a helyzetekbe.
Agresszív. Ha szembe találja magát egy problémával, azonnal megoldja. Nem mérlegel, határozottsága pedig mindenkit leterít. Bár ez hatékonynak is tűnhet, az emberek valójában nem reagálnak valami jól a megfélemlítésre, agresszióra, és ez megnehezíti bármilyen cél elérését.
Manipulatív. Elrejti a gondolatait, érzelmeit, próbál egy sikeres viselkedést utánozni, de az nem sajátja. Megtévesztéssel éri el eredményeit.
Asszertív. Bár határozott és célratörő, nem ragaszkodik mereven eredeti elképzeléseihez, képes a környezetéhez igazodva változtatni tervein, vagyis kompromisszumképes.
Az valószínűleg ebből a felsorolásból is kiderült, hogy a legeredményesebb stratégia az asszertív viselkedés, de ez a rövidke leírás valószínűleg nem ad elég kapaszkodót az elsajátításához. Szerencsére léteznek egészen egyszerű technikák, amelyek segítségével készségszintűre fejleszthető az asszertív magatartás.
[kiemelt_cim]Célok tisztázása[/kiemelt_cim]
Bár evidensnek tűnhet, érdemes átgondolni, pontosan mit akarunk elérni. Ha szembesülünk egy problémával, hajlamosak lehetünk azonnal kitalálni rá egy megoldást, és ahhoz ragaszkodni foggal-körömmel ahelyett, hogy lehetséges alternatívákat is értékelnénk. Tehát ne a megoldás lebegjen a szemünk előtt, hanem az elérni kívánt cél! Az oda vezető út képezi az alku tárgyát.
[kiemelt_cim]Világos kommunikáció[/kiemelt_cim]
Azonkívül, hogy tisztázzuk magunkkal, mit is akarunk igazából, nem árt tudni, hogy a másik fél hogyan viszonyul a kérésünkhöz. Ehhez elég lehet az is, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat, és megpróbáljuk összegyűjteni a szempontjait, de még hatékonyabb lehet egy egészen egyszerű technika: akérdezés. Persze nem árt, ha figyelünk is a válaszokra, és megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját – még akkor is, ha esetleg nem tudunk egyetérteni azzal.
[kiemelt_cim]Én-közlések[/kiemelt_cim]
A mondandókat mindig igyekezzünk úgy előadni, hogy az állításaink magunkról szóljanak, az érzelmeinkről, és ne a másik hibáztatásáról, címkézéséről. Fejezzük ki, hogy mennyire elszomorító/dühítő/zavaró számunkra egy helyzet, de ne úgy, hogy közben a másikat minősítjük. Vagyis a „hülyeségeket beszélsz” helyett az „én erről még nem hallottam” az eredményesebb, mert az első azonnal ellenállást vált ki a partnerünkből, és megöli a kompromisszum lehetőségét.
[kiemelt_cim]Ha erős az ellenállás: elakadt lemez technika[/kiemelt_cim]
Minden jól átgondolt technika és stratégia ellenére is találkozhatunk olyan helyzetekkel, amikor egyszerűen nem tudunk hatni a másik félre. Hiába az én-közlések, hiába a kompromisszumkészség, egyszerűen nem megy át az üzenet. Ilyen esetekben meglepően hatásos tud lenni az elakadt lemez technika, ami azt jelenti, hogy mondandónknak egy leegyszerűsített verzióját (de célorientáltan és én-közlésekkel megfogalmazva) ismételgetjük. Idővel célba ér az üzenet a legkeményebb fejekben is.
[kiemelt_cim]Jó példa[/kiemelt_cim]
Az asszertív magatartás kifejlesztése időt vesz igénybe, gyakorlása nélkülözhetetlen, de nincs olyan nap, amikor ne nyílna alkalmunk erre. Természetesen nemcsak a munkahelyi környezetben találhatunk erre alkalmas helyzeteket. Ha még mindig egy kicsit megfoghatatlan lenne ez a technika, akkor a következő példa talán segít megvilágítani a működését.
Egy informatikai szolgáltató cég középvezetője mesélte el a történetet. Beosztottai három műszakban dolgoznak, egyikőjük mégis azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy az egyik műszakba őt ne osszák be. Elmagyarázta, hogy vidéken él, a felesége késő estig dolgozik, és egy autóval nem tudják minden műszak esetén megoldani, hogy mindkettőjük hazaérjen normális időben, és másnap is tudjon dolgozni. A főnök nem zárkózott el a megoldástól, de azt nem tartotta kivitelezhetőnek, hogy őt egyáltalán ne osszák be egy műszakra.
Végül találtak olyan megoldást, ami mindkettőjüknek megfelelt: továbbra is beosztották őt mindhárom műszakra, azokon a heteken viszont, amikor a „nem megoldható” műszakba került, engedélyezték neki, hogy a heti maximum három helyett öt napon dolgozzon otthonról. A még így is felmerülő nehézségek kezelésére a munkaidejét csúsztatta minden alkalommal fél-egy órával, amit a szabadságából finanszírozott, és nagyon elégedett volt a megoldással.
A beosztott bár kezdetben egyből a megoldással állt elő, amikor az nem tűnt kivitelezhetőnek, a felettese hibáztatása (pl.: érzéketlenségének felemlegetése) helyett én-közlésekkel megtámogatva a célját állította a diskurzus középpontjába. Megismerte a felettese szempontjait is, és azokat figyelembe véve alakítottak ki egy megoldást, ami bár mindkettőjüktől áldozatokat követelt, mégis tökéletesen orvosolta a helyzetet.
Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A munkahelyi konfliktusok kezelésének módszereihez
↧
